Ha gondolod, szólj bele!
Egy több százéves tradíciókkal bíró művészeti ág hagyományainak megőrzése, társadalmi fontosságának újra-pozicionálása meglehetősen nagy felelősség. Ezt valamennyien tudjuk. De kinél van a bölcsek köve a folytatáshoz, vagy a megoldáshoz? Ki tudja a biztos receptet a megtartáshoz és a megújításhoz?
Kétféle ember létezik.
Egyik, aki elkötelezett híve a cirkusznak, benne él, s ezért érthetetlen számára még a felvetés is, miért kell erről beszélni, miért kell erről vitázni. Egyszerűen szeretjük, csodálatos, emberfeletti csodák világa a cirkusz, mondják – és kész.
A másik csoportba ücsörögnek a „ki nem állhatom a cirkuszt”-meggyőződéssel bírók. Valamitől, valamiféle csodavesztéstől, vagy csupán érintetlenségtől mozgatva, zárják ki ők a cirkuszt, mint műfajt, az életükből. „Nem szeretem, mert állatokat kínoznak ott.” „Nem szeretem, mert nem mond nekem semmit.” „Nem szeretem, mert szegényes, álságos és érdektelen a számomra…” Sorolhatnánk sokáig, és az sem vigasz, hogy ennek az ellenkezőjét is felsorolhattuk.
Mert a cirkuszrajongók – és hála istennek, jó sokan vannak ilyenek is – azt mondják, ne törődjünk az ellenszurkolókkal! Mi szeretjük, mi értjük, nekünk fontos ez a művészeti forma. Természetesen, ezt a – számunkra kedvező – egyoldalúságot sem lehet egyszerűen felvállalni! A kérdés, lehet-e a két tábort összesimítani, lehet-e nagyobb tábort toborozni az artista- s egyéb cirkusz-művészetnek? Lehet-e ez a művészeti ág egy össztársadalmi, elfogadott, és értékeiért joggal csodált, művészeti megnyilvánulási forma? Hál’ istennek, ide máig nem tette be a lábát a politika, itt még nincs kultúrharc, ez még az előadó-művészet szűz terepe – gondoljuk így, talán túlságosan is naivan. De egyáltalán, vetődik fel a kérdés, művészet-e a cirkusz? Felfedezhető-e a társadalmi hasznossága az e szakmát hosszú évek munkájával kimunkáló, harcos művészek munkájának? Egyáltalán, művészek-e ők, vagy mindösszesen a szórakoztatóipar szorgos dolgozói?
Elérkezett az idő, cirkuszoljunk egy nagyot együtt! Vitassuk meg, merjünk végre beszélni arról, ki mit ért cirkuszon, ki mit vár el ettől a különös világtól! Nem kell feltétlenül vitatkoznunk, de ha kell, ütköztessünk meg a véleményeinket!
Az elkövetkező időszakban, havi rendszerességgel, elindítunk egy beszélgetés-sort azok számára, akiknek fontos ez a művészeti ág – vagy akik még nem tudják, hogy nekik fontos lehet, majd egyszer, valamikor.
Különböző inspiráló helyszíneken, kiváló – és belevaló – szakemberekkel beszélgetünk majd, elemezzük a sokféle felmerülő kérdést, úgymint:
- a cirkuszi sátor hangulata – mint szabadságkép;
- a megvalósítható csoda – mint „mindennapi realitás”;
- a cirkusz mint műfaj kialakulása, hagyományai;
- kinek szól a cirkusz, s valóban rétegműfaj-e;
- cirkusz, művészet vagy szórakoztatás, mindkettő, avagy egyik sem;
- együttélés az állatokkal, együttműködés az állatokkal, ember állat viszonya színpadon;
- mozgásművészet és cirkusz együttese;
- történetmesélő cirkusz mint műfaj, avagy, miféle fajta;
- street art, megszólítani a járókelőt, ha ugyan megáll egy pillanatra;
- artista életpálya-modell, amire keveset gondolunk;
- a bohóc mint kommunikátor, egy rég elfelejtett főszerep;
- az alapoktól a világszámig – cirkuszművészeti ágak, zsánerek, attrakciók – és egyáltalán…
A teljesség igénye nélkül, álljon itt egyelőre ez a lista azokkal a témákkal, melyek megvitatásához időről időre felkérünk szakembereket, vitavezetőket, vitatkozókat.
A programokról ezen az oldalon tájékozódhatsz, az elhangzott beszélgetések összegzését is itt találod majd, ha nem tudsz eljönni személyesen a beszélgetésekre. Gondolataidat, véleményedet is itt fejtheted ki.
Szólj bele, segítsd a munkánkat!
Tovább a mitnekedcirkusz.hu oldalra...
Mindannyian tudjuk, bírálni könnyebb, mint megoldásokat javasolni! Bízzunk egymásban, a manézs magasában repülő test a mi kezünkért is nyúl, repüléséért a zuhanás helyett – a felelősség közös! Minden őszinte észrevétellel és spontán ötlettel a mi munkánkat segíted!
